Neked is volt már olyan, amikor számolgattad a döntéseddel járó opciókat, következményeket? Még hogy a matek órák nem jók semmire, tessék, ez a helyzet maga a többismeretlenes egyenlet (azt hiszem így hívják, én is rég tanultam). Mérlegelés, kockázatok, vajon mi lehet az x tényező, mi az y, és egyáltalán mi lesz, ha…? Mintha a belső félelem hangja arra akarna vinni, hogy csakis a biztonságos utat válaszd. De honnan tudjuk, mi a biztonságos? És biztos, hogy a biztonságos lesz a legjobb opció a számunkra? Ezer kérdés, kavargó gondolatok, eredmények sehol. Mert a háttérben próbálnak jelezni, egy nagyon halk hang, a szíved hangja, csak szegény úgy le van némítva, hogy már alig lehet meghallani.
A félelem kontra szív szerinti élet
A legtöbbünket arra tanítottak otthon és az iskolában is, hogy józan ésszel, racionálisan kell dönteni. De mi van, ha a racionalitás néha inkább a félelem álcája? A biztosnak tűnő választás nem mindig a legjobb választás, csak lehet hogy kevésbé félelmetes.
Ha családállítási szemmel nézzük, a félelemből hozott döntések gyakran nem is igazán a mieink. Generációs minták, átvett hiedelmek súlya alatt hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi vágyunk valójában veszélyes vagy lehetetlen. De mi történik, ha megfordítod és megengeded magadnak, hogy ne az aggódás, hanem az öröm vezessen?
Magammal kapcsolatban arra jöttem rá, minél inkább próbálom elracionalizálni a döntést, annál jobban belekavarodok, és annál jobban lecsatlakozok a szívem hangjáról. Amikor hagyom, hogy kövessem a megérzéseimet, és nem kérdőjelezem meg magam, egyszerűen csal elhiszem, hogy a testem, szívem a legjobbat akarja nekem, sokkal könnyebb meghoznom olyan döntéseket is, amire nincs semmilyen racionális magyarázatom.
Az egyik szuper példám erre, amikor még szingli voltam, és új albérletbe költöztem. Budapest belvárosában laktam a pesti oldalon, és már nagyon nyomasztónak éreztem a környezetet, sőt be is törtek hozzám egyszer. Éreztem, hogy mostmár mennem kell, ezt a betörést egy óriási jelnek vettem, hogy „Gyerünk tovább!”, és elkezdtem keresni albérletet. Csodával határos módon ismerősön keresztül rátaláltam egyre igen gyorsan, ami a budai oldalon volt, nagyon kedves helyen, és bár csak fotókat láttam még akkor róla, de tudtam, hogy oda akarok menni. Az albi díja 20.000 forinttal volt több, mint az előző helyen, és hozzáteszem akkoriban ez igen elgondolkoztatott, hogy racionális lenne-e egy olyan albiba menni, amire lehet hogy nehezebben tudom előteremteni a bérleti díjat? Pedig nem volt sok ez a különbözet, inkább csak a 2021-es év bizonytalanságai, munka lemondások voltak, amik megijesztettek. 2020 januárja óta vállalkozó vagyok, egyedül fizettem mindent, így meg kellett gondolnom, mire mennyit költök, és számomra az albi áraknak is van egy lélektani határa.
Vettem egy nagy levegőt, és úgy döntöttem, megyek. Ez a választásom óriási energiát adott, egyrészt egy teljesen új fizikai környezetbe kerültem, mondanom sem kell a pesti belváros után a budai oldal önmagában felüdülés volt, és számos új lehetőség talált rám ebben az új energiában. Élveztem a döntésemet, és próbáltam erőteljesen bízni magamban és abban, hogy az élet segít és támogat. Aztán egy hónappal az odaköltözésem után találkoztam Petivel, aki azóta a férjem lett, és mondanom sem kell, minden sokkal könnyebb lett vele, mint előtte volt. És nem anyagi értelemben értem, sokkal inkább úgy, hogy ő rávilágított arra is, amit magamban evidensnek tartottam. Ahogyan élem az életem, ahogyan megoldom a felmerülő dolgokat, ezt a szemléletet és az értékeimet visszatükrözte nekem, hogy lássam magam és bízzak a döntéseimben. És számomra a költözésnél nem tűnt ésszerűnek csak a pénzre fókuszálni, bár tényleg minden bevételemet be kellett osztanom, viszont óriási löketet adott a sok új inger, környezet, és teljesen új szintre kerültem általa. És ezt az új energiaszintet nem lehet csak a pénzben mérni. Sokszor segít, amikor egy döntéshelyzetet megpróbálunk szívvel is megvizsgálni. Beleérezni, elképzelni, milyen lenne ez az irány.
Próbáld ki ezt:
- Mielőtt meghozol egy döntést, figyeld meg, hogy a tested hogyan reagál rá. Megkönnyebbülsz vagy összeszorulsz tőle?
- Kérdezd meg magadtól: Ha nem félnék, most mit választanék?
- Nézz rá arra: Milyen érzés lenne, ha nem választanám?
Szívből élni azt jelenti, hogy bízol magadban és az univerzumban. Hogy mered követni azt az érzést, ami lelkesít, még akkor is, ha mások furán néznek rád érte. És tudod mit? Amikor így élsz, az életed hirtelen könnyebb, szabadabb és örömtelibb lesz.
A kulcs mindig a te kezedben van. A kérdés már csak az: Te mit választasz?
