Volt már olyan érzésed, hogy minden döntésed olyan, mint egy matekegyenlet? Mérlegelés, kockázatok, vajon mi lehet az x tényező, mi lesz, ha…? Mintha egy láthatatlan erő mindig arra akarna vinni, hogy csakis a „biztonságos” utat válaszd. És közben ott van benned egy halk, szinte elnyomott hang, ami mást súg. Ez a hang a szíved.
A félelem kontra szív szerinti élet
A legtöbbünket arra tanítottak, hogy józan ésszel, racionálisan kell dönteni. De mi van, ha a racionalitás néha inkább a félelem álcája? A „biztos” választás nem mindig a legjobb választás – csak a legkevésbé félelmetes.
Ha családállítási szemmel nézzük, a félelemből hozott döntések gyakran nem is igazán a mieink. Generációs minták, átvett hiedelmek súlya alatt hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi vágyunk valójában veszélyes vagy lehetetlen. De mi történik, ha megfordítod ezt a logikát? Ha megengeded magadnak, hogy ne az aggódás, hanem az öröm vezessen?
Magammal kapcsolatban arra jöttem rá, minél inkább próbálom „elracionalizálni” a döntést, annál jobban belekavarodok, és annál jobban lecsatlakozok a szívem hangjáról. Amikor hagyom, hogy kövessem a megérzéseimet, és nem kérdőjelezem meg magam, egyszerűen csal elhiszem, hogy a testem, szívem a legjobbat akarja nekem, sokkal könnyebb meghoznom olyan döntéseket is, amire nincs semmilyen racionális magyarázatom.
Az egyik szuper példám erre, amikor még szingli voltam, és új albérletbe költöztem. Budapest belvárosában laktam a pesti oldalon, és már nagyon nyomasztónak éreztem a környezetet, sőt be is törtek hozzám egyszer. Éreztem, hogy mostmár mennem kell, ezt a betörést egy óriási jelnek vettem, hogy „Gyerünk tovább!”, és elkezdtem keresni albérletet. Csodával határos módon ismerősön keresztül rátaláltam egyre igen gyorsan, ami a budai oldalon volt, nagyon kedves helyen, és bár csak fotókat láttam még akkor róla, de tudtam, hogy oda akarok menni. Az albi díja 20.000 forinttal volt több, mint az előző helyen, és hozzáteszem akkoriban ez igen elgondolkoztatott, hogy racionális lenne-e egy olyan albiba menni, amire lehet hogy nehezebben tudom előteremteni a bérleti díjat? Egyedül fizettem mindent, így meg kellett gondolnom, mire mennyit költök, és nyilván az albi áraknak is van egy lélektani határa.
Vettem egy nagy levegőt, és úgy döntöttem, megyek. Ez a választásom óriási energiát adott, egyrészt egy teljesen új fizikai környezetbe kerültem, mondanom sem kell a pesti belváros után a budai oldal önmagában felüdülés volt, és számos új lehetőség talált rám ebben az új energiában. Élveztem a döntésemet, és próbáltam erőteljesen bízni magamban és abban, hogy az élet segít és támogat. Aztán egy hónappal az odaköltözésem után találkoztam Petivel, aki azóta a férjem, és mondanom sem kell, minden sokkal könnyebb lett vele, mint előtte volt. Számomra ez például nem tűnt racionálisnak, ha csak a pénzre fókuszálunk, hiszen tényleg minden bevételemet be kellett osztanom, viszont óriási löketet adott a sok új inger, környezet, és teljesen új szintre kerültem általa. Sokszor segít, amikor egy döntéshelyzetet megpróbálunk szívvel is megvizsgálni. Beleérezni, elképzelni, milyen lenne ez az irány.
Próbáld ki ezt:
- Mielőtt meghozol egy döntést, figyeld meg, hogy a tested hogyan reagál rá. Megkönnyebbülsz vagy összeszorulsz tőle?
- Kérdezd meg magadtól: Ha nem félnék, mit választanék?
- Nézz rá: Milyen érzés lenne, ha nem választanám?
Szívből élni azt jelenti, hogy bízol magadban és az univerzumban. Hogy mered követni azt az érzést, ami lelkesít, még akkor is, ha mások furán néznek rád érte. És tudod mit? Amikor így élsz, az életed hirtelen könnyebb, szabadabb és örömtelibb lesz.
A kulcs a te kezedben van. A kérdés már csak az: Te mit választasz?
